elbeszélő

Imádom a szeplőid, már csak az emlékük ismosolyt csal arcomra. Most a fűben fekve eszembejut az első alkalom, mikor felfedezőutra indultamtesteden, s összeszámláltam őket: Ötvenkettő. Ennyi vanrajtad. S még most, évek múltán is nézni vágyom...2013-02-20.

Félálomban, öledből nézem, ahogy a sás közülkacsacsalád úszik elő. Vajon hallották-e sóhajaidpercekkel ezelőtt a tóparti tisztáson az ebédután? Annyi bizonyos, hogy a katicabogár a blúzod szélénült már akkor is, s most mintha tudná min jár az eszem. (Nézd csak bele is…

Végszó "Menjünk már haza, fázom" -kérlelsz gyengéden, ámén makacsul meztelen öledbe hajtom fejem. A koromsötétben hajamba markolsz, játszva cirógatsz,nógatsz, de hajthatatlan vagyok, gyorsan el is rejtema bugyid! (Nem, nem akarom hogy vége legyen megint...) 2013-02-20.

Meggyszüret Meggyért nyújtózkodsz a kis nyári lak kertjében,szeplős vállad máris megkapta a nap. Nevetvenézlek a pinceajtóból, s képzetemben már felfelémászol a létrán; remélem beleshetek fehér szoknyád alá. 2013-02-20.