Mennyből a pokolba. egy pillanat műve csak, észre sem veszed, s minden mi voltál máris elveszett. Akiért értél már nem tart rád igényt, s neked üresek lesznek a napjaid, egyik percről élsz a másikra. Nyitott szemmel tengsz-lengsz a nagyvilágba, végzed a napi rutint, de nem látsz mást csak őt, s szíved egy nagy vérző tátongó seb, mert nem kellesz, már nem szerethetsz...