A mai nap erejéig megint társamul szegődött Anita Blake. (már el is felejtettem milyen jó is vele...kaland, vér, élet-halál játszmák meg egy csomó jó pasi...) Legalább nem voltam egyedül magányomban.
Pasiról jut eszembe... megőrülök: hiányzol, érezni, csókolni vágylak...
vajon mikor jössz újra az én utcámba? jössz még ugye?- maradsz gondolataimban. ma is így alszom el...
Utolsó kommentek