Tegnap megint volt egy szülinapom. Meglepően sok köszöntést kaptam, és most újból, hálás szívvel mondok értük itt is köszönetet. A torta finom diósálom volt, amiből még ma is ettem volna, de mások felfalták előlem az utolsó szeleteket... A virágok színkavalkádja mámorító, a csokik pedig már fogynak rendesen... :)
Szívemnek mégis legkedvesebb ajándéka egy oldalnyi írás, érzelmes és őszinte. El is dugtam, hogy csak én olvashassam el újra és újra.
Este kaptam még egy sétát a tóparton és egy közös főzőcskét. Isteni vacsit dobtunk össze, a kuktám pedig nagyon lelkesen segédkezett és persze így a művünk remek lett.
Ma apu megkérdezte, milyen a 23-at taposni? Én meg azt feleltem, ugyanolyan mint a többi... hát így is érzem, semmi extra, olvasom a tegnap félbehagyott könyvet...(bánom, hogy mindjárt vége)
Utolsó kommentek