Mert a csodák köztünk élnek...
Ülünk a vonaton. olvasok, ő tanul.háta mögött egy bácsi. Telefonál, majd sokszor rámnéz, nagyon sokszor. Aztán elnyomja a vonat egyenletes rázkódása.Fehérvár. Felébresztem, hiszen mondta valakinek a telefonban, hogy át kell szállnia. Elérjük a vonatot. Ő is, mi is. Mellénk ül. Beszélni, mesélni kezd, mi egyre jobban figyelünk. És innentől kezdődik a csoda:
Mesél és kérdez. Nevetünk és bólogatunk. Kiderül, zseni. Hogy is mondta, "én is írok, csak nem úgy ahogy gondolja, én hangokat". És aztán megtudjuk, ki is ő: a Kockás fülü nyuszi zenéjének szezőjeként mutatkozik be. De nem is ez számított, hanem az élmény amit adott. Az irodalmárok, kortársai szerelmi három- vagy kitudja hányszöge, összefüggések, véletlen találkozások, zene, irodalom. Minden, amiben elmerülni jó. Ami a mi humán beállítottságú embereknek a világa. Titkok, rejtélyek, összefüggések láttak napvilágot abban az egy órában. Istnei volt. Hangja kellemes, hallgatni elmesélhetetlen élvezet. Sajnos azonban le kellett szállnunk. Búcsúzásul puszit kaptunk, meg persze sok bókot.
Elhallgattam volna ezer évig még, biztos vagyok benne, hogy kifogyhatatlan történetekből. Két könyvet is ajánlott nekem, amit biztosan elolvasok. Leszálltunk, továbbmentünk, egészen hazáig mintha egy másik világban jártam volna. Katarzis-érzés. Aztán itthon megcsináltam a feladatot, amit kaptam, kikerestem: Balázs Árpád. Megvan. És örülök neki.
Örülök és szinte hihetetlennek tartom, hogy ez velem, velünk történt. Mennyi esély is volt erre?És a bácsi köszönéskor megemlítette, reméli még találkozunk. Persze válaszoltunk, hogy mi is. Hát valóban, tényleg szívből remélem.
Ez a kis élmény, kirángatott a szürke napok, a téli depresszió hiányából, Nem is azért, mert a bácsi az aki, hanem mert élvezet volt hallgatni, érdekes téma, érdekes előadó, beszélgetőtárs. Most visszakaptam a reményt, hogy csodák pedig vannak. A Mikulás ezt szánta nekünk ajándékul. Visszatérített az útra, az irodalom és annak zeg-zugainak útjára, mindezt a zenén keresztül. Csak tudjam megőrizni szívemben ezt a felemelő érzést...
Köszönöm a beszélgetést Balázs Árpi bácsi!
Utolsó kommentek