Érzed, hogy mozognod kell, hát megszületik benned az elhatározás.Egy kis baráti ösztökélésre igent mondasz egy hajnali aerobicórára. Kb egy óra múlva már úgy gondolod nem vagy százas, ám mégis pozitív csalódás fog érni.
Tapasztaltam, tudom. Ne kételkedj. A kérdéses hajnali fél 7-es alakformálóra egyedül a jó isten tudja hogyan jutottam el, ugyanis én nem emlékszem. Na de ott aztán nem volt mese, steppad, súlyzók, szőnyegek, jó zene és jó hangulat. Egy perc alatt felébredsz, nincs lacafaca. A pulzusod az egy órás aerobic alatt végig a megfelelő 120-170-es tartományban, ég a zsír. De te nem erre figyelsz, csak élvezed. Azért persze egy-két gyakorlatnál rájössz, hogy lenne hova erősíteni, az egyik kezed erősebb mint a másik, és egyéb hasonló problémák.
Aztán egyszer csak, már a zuhany alatt állsz, tiszta gőzfürdőben, nem látsz semmit. Az az egy óra csak úgy elrepült. Túlélted. Érzed, hogy megérte. Megérte felkelni hajnalban, mert most fitt vagy és üde, akár végigrohannád a várost, felemelnél egy kisbuszt... A munkába vezető úton vigyorogva haladsz, még reggeliért is beugrasz. Az jár az eszedben, hogy igen, én ma már csináltam valamit, nem alvással vesztegettem el az időm.
Aztán kb négy-öt óra múlva, mikor a pörgés és a lelkesedés alábbhagy, már kezded érezni, hogy előző napi félelmeid be fognak igazolódni. Vajon holnap meg tudsz mozdulni?-merül fel benned a kérdés és semmi másra nem vágysz, mint az ágyadra. De mégis megérte, mert mozogtál és a mozgás jó. De vajon meddig tart ki a lelkesedésed a hajnal fél 6-os kelés iránt? Még egy jó ideig, az biztos...
Utolsó kommentek