Nem igazán szeretem Botticellit, sosem voltam nagy rajongója. Helyesbítek: szerettem. Mindig is inkább Vermeer és Vinci érdekelt. Ám egyszer csak egy Primavera megfejtésről szóló regényben felkeltette érdeklődésemet. Elolvastam, tetszett. Ez kb egy éve volt, most pedig benn a könyvtárban kezembe akadt Láng György Primaverája, ami Botticelli élete, tulajdonképpen. Neki estem. "Szemem láttára" született meg, cseperedett fel és halt meg Botticelli, találkozhattam általa számos más festővel, szobrásszal, "ezermesterrel", ott lehettem Lorenzo Medici palotáiban, kormányzása alatt, s Botticellivel együtt gyászoltam meg minden szerette elvesztését. S vele együtt ragadtam ecsetet, hogy megfessem ezt vagy azt a képet, hogy hallgassam a kritikákat. Átéreztem reménytelen szerelmét, hihetetlen s egész életén át tartó mélabúját, éltem én is, ha csak gondolatban is, Firenze utcáin. S megcsodáltam képeit. A regény egy percig sem nevezhető unalmasnak, annak ellenére sem, hogy elég sok műelemzés található benne. Ezeket a részeket kitűnően ellensúlyozzák a Firenzéről, az művész életéről s kortársakról szóló fejezetek. Az biztos hogy nemsokára dolgom lesz beszerezni antikváriumban a könyvet, hogy nekem is meglegyen, s méltó helyére állíthassam a könyvespolcomon.
Utolsó kommentek