Csillagporos éj
Csillagporos a Hold udvara,
az éj sötét, de van hova
bújni. Nem kell félnem,
hisz veled figyelhetem
a fénylő Göncölt, s a Vénusz
ma éjjel csak nekünk ragyog.
Csiklandozva borzongat a kora tavaszi
szél, kérnem sem kell, már rám is
teríted kabátod. Ketten osztozunk
rajta, s látod, már nem is fázunk.
Így lenne jó, örökre veled, beleírni
ezt a lopott éji képet minden reggelbe...
Csillagporos a Hold udvara,
az éj sötét, de van hova
bújni. Aranyfénylő feketében
nem tévedhetek el, hisz fogod a
kezem, csókra tartott szájjal vezetsz,
mindig Te lebegsz előttem...
2012-03-25.
Utolsó kommentek