Szívmelengető
Az ablakból nézem ahogy tovalibbensz;
szoknyád szegélyét borzolja a szél,
hajad szemedből füled mögé tűröd,
s büszkén nézel az esőcseppek elébe.
Kezed békés-óvón pihen pocakodon,
tudom, arra gondolsz mire én: vajon a
szeme az enyém vagy a tiéd?
29-09-2013
(GG.-nek)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek