elbeszélő

miért írok, miért jártatom a szám
ma egész nap itt felesen?
nem tudom, talán a hiány,
mely tép, marcangol itt benn.

de akármennyire is muszáj,
én nem írok többet,
mert nem jön válasz
s csak a csendnek beszélek.

nem mondok én már
semmit, csak ülök némán
itt. nem akarom hogy fájjon
a te szintén-némaságod.

mégis kitépi lelkem,
cafatokra rágja, nevetve
elém köpi nesze
itt van vidd és vedd.

s hát mit lehet tenni,
undorral fogom saját részem,
mert megérdemeltem, nincs mese:
vissza kell tennem.

mert vissza kell tenni
azt a visszahányt lelket
s túl kell élni, tovább menni
míg majd egyszer újra valaki...