A hét a találkozások jegyében telt. Ismét láttam a gyerkőcöket, találkoztam egy még sosem látott barátnővel, egy ezeréve látott legjobbal és egy elmenni készülővel és persze egy olyannal is aki a legfontosabb volt talán lesz is az életemben. Na és persze egy teljes napot tölthettem egy irodában, ahol megismertem sok kedves embert.
Az élet szép, csak tudni kell értékelni, csak tudni kell látni, tudni kell örülni az apró meglepetéseknek, találkozásoknak. Akkor is, ha csak egy pillanatig tartanak...S most újra várom a ki tudja mikor lesz találkozásokat... De ez nem nincshozzátürelmem féle várakozás, ez a fajta várakozás édes mint a méz...
Utolsó kommentek