hétvége kettesben.
sokan voltak körülöttünk, Te mégis csak engem láttál, én pedig csak Téged. megrészegített az újbóli találkozás, egymás érintésének ismét-felfedezése, a csókok újraízlelése. Mentél s ha egy pillanatra is szem elől tévesztettelek, megijedtem, mert elveszíthetlek. Minden percem veled töltöttem volna, s mikor álmodtál én akkor is öleltelek, bújtam, egybeolvadtam volna...
a nyelvvizsgát is végigszurkoltam veled, mentem, izgultam, drukkoltam helyetted. aztán mikor kijöttél a teremből, már öleltelek, s mosolyodból tudtam, tetszik, amit teszek...
megint külön vagyunk, mardos a hiányod,pedig tudom, holnap újra látlak, de az mégsem ugyanaz. itt a nagyvárosban nincsen nyugtunk, más vagy mint otthon...
Utolsó kommentek