Délelőtt jutott nekem egy kis verőfényes-pereces-vattacukros-gyerekcsokor a Margit-szigeten, ahol megígértem, hogy holnap hajtogatok majd, s egy csöppség el sem engedte a kezem. Délután csak úgy repült az idő, mire észbe kaptam este lett. Egy barátnővel csacsogtunk, mint a régi szép időkben, olyan volt a napunk. Séta, fagyi helyett süti és capuccino, palacsinta, na meg sok-sok fénykép, nevetés és jókedv. Hogy hogy hiányzik mindez, arra a mai nap ébresztett rá... az élet változik, s akik egykor mindennap velem voltak, már nincsenek. De vajon lehet-e tenni ellene? Raboljam el Husit és költözzek össze az összes barátnőmmel? :)
A fényképek pedig sosem csalnak. Szép gimis emlékek, nagyszerű nyarak. Kirándulások, s útjelzőtába, amit striprúdnak használtunk.
Utolsó kommentek