elbeszélő

Érdekes könyvet olvastam. Pont az imént értem a végére. az elején nem tetszett, mi több, még azon is gondolkoztam, hogy abbahagyom, pedig soha nem hagyok abba könyvet. Ha egyszer elkezdtem, akkor már végigolvasom...a közepéig inkább csak unaloműzésképp olvastam, egyáltalán nem élveztem. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy falom a sorokat. Beindult, és érdekes világba kalauzolt. Egy olyan világba, ami valószínűleg nem létezik: az eltűnt tárgyak országába. (A cím: Talált tárgyak országa.)Érdekes volt, meg kell hagyni, de nem lesz a kedvenc könyvem. Viszont az már biztos, hogy olvasok még Cecilia Aherntől, ha másért nem, hát kíváncsiságból...

És a most következő olvasmányom pedig: Jodi Picoult: A nővérem húga

Már csak két hét és indulunk nyaralni, istenem el sem hiszem. Három nap Olaszország és ebből az egyik Firenze. Úgy, de úgy várom már... Biztosítás megkötöttem, mindent elterveztem, már csak eurót kell váltani. A szállás és a repjegyek lefoglalva, nemsokára csomagolhatok.

Mostanában sokat írok ismét, próbálkozom, hátha lesz belőle valami. Olaszország visszahozta a kedvem, pedig még el sem indultunk. Három nap kettesben V-vel, felfedezzük a felfedeznivalót.

Fürödni műtét miatt tilos!

mint hal a felszáradó pocsolyában
úgy érzem magam: merülni, pancsolni, fürödni akarok;
lassacskán elpárolgok,
de csak tehetetlenül víz után tátogok…

2011-06-03 Írta: Illés Beáta

Tegnap este feljegyzendő
életem legnagyobb bókját kaptam
a főztömet érte, nem kitűnő
de oly teccetős, hogy majd meghaltam
így hangzott a dicsérő szó:
legalább olyan jó mint a vapiano'
 

Anitával a krimiestek.hu felhívásán felbuzdulva ma 2 óra erejéig Poirot, Ms. Marple, Sherlock Holmes és Watson bőrébe bújhattunk, vagyis felderíthettünk egy gyilkosságot. Az ügyet a Városligetben göngyölítettük fel, minden bizonyítékot alaposan szemügyre vettünk és megvizsgáltunk, volt, amit többször is körbejártunk. Végül minden apró láncszem a helyére került: megoldottuk miért, mikor, hol és ki ölte meg Szemer Csabát. Segítségünkre volt a Fővárosi Nagycirkusz, a Széchenyi Fürdő, Anonymvs szobra, jó néhány másik szobor, köztük egy gróf is, ki a kalapja mellett ül egy padon a Jáki Kápolnával szemben, egy pőre hölgyemény a ligetben, a hidak és a bilincses versikék, amiket a szervezők az útbaigazításunkhoz faragtak.

Lehet, hogy a megoldásunk több helyen is hibádzik,
nekünk azonban most nem a végeredmény számít.
Izgatottan, nevetgélve kerestük a nyomokat,
s oldottuk meg nagy élvezettel a rejtélyes titkokat.
A felfedezésekkel teli perceket köszönjük,
ígérjük, hogy a következőn is jelen leszünk.

Felkelsz és nem bírsz elindulni. Valaki ráült a mellkasodra. Fáj, a hogyanra nem tudnál választ adni, leginkább csak azt hogy rettenetesen. Szúr, nyom, feszít. Minden egyszerre. Lehet-e élni ezzel? Ez nem kérdés, ha meghalnál is inkább, minthogy ezt elviseld, akkor sincs választásod. Élni kell vele, a fájdalomcsillapító, a tapaszok, egyik sem hat. Marad a tűrés. Tűrni könnyekkel vagy nélkülük. És a küzdés, s az álomba merülés. De hosszan ez ellen nem lehet küzdeni, majd elmúlik magától, ha nem hívj orvost. Na de most akkor várj-e még arra hogy enyhül, hogy múlik vagy riadóztass? Ki mondja meg mi a helyes? Inkább válaszd az alvást. Mert lehet hogy olyan vagy mint a medvék, akiknek alvás közben regenerálódik a szíve egy kisebb sérülés után... S ha felébredsz leharcolva, gyengén bár, de majd rájössz rokon-e a barnamaci. Addig is a pulzusmérő ritmusos csipogása álomba ringat, s eljutsz egy helyre ahol nincs fájdalom, ahol nem kell félni attól, hogy egyedül vagy.

Oktalan ünnepelni támadt kedvem, pedig nem volt hozzá alkalom. de mégis talán ünnepelni szerettem volna a lelkemben kibimbózott s virágba borult, két napja tartó jókedvem s a szerelmem. ezért aztán vacsorát rittyentettem, kis csirke, fűszerek, répa, bucik, meg egy kicsi bor, a vörösebbik. S mire csengettek, a vacsora tálalva volt, két személy részére. akaratlan meglepetés lett, ami nagy sikert aratott, s szépen el is fogyott. simára töröltük a bucibéllel a tányért is... Lélekben megtelve, feltöltődve, szinte már túlcsordulva szomorú búcsút vettünk, s az est sötét leple egyedül talált, de fegyverem ellene remény és vágy.

Újabb könyvet végeztem ki, címe a Napkirály árnyékában. Franciaország, Lajos és első és örök szeretője, a hugenották üldöztetése várt rám a lapok között. Két nap alatt értem a végére, kár, hogy elfogyott...

A történet magával ragadott, egy xvii. sz-i hugenotta család szenvedéseit tárta elém az író, átszövi szerelem és hit. érdekes, valóságos, elborzasztó és mégis csodálatos. Mindig örömmel fordulok a könyvek világába, főként, ha régi korokba kalauzolnak el...

Zárójeles megjegyzés: olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy olyan ismerős ez nekem, mintha olvastam volna hasonlót. s valóban, az utolsó lapnál rájöttem, mire emlékeztetett engem: Tracy Chevalier A kék szűz című regényére.

Nem igazán szeretem Botticellit, sosem voltam nagy rajongója. Helyesbítek: szerettem. Mindig is inkább Vermeer és Vinci érdekelt. Ám egyszer csak egy Primavera megfejtésről szóló regényben felkeltette érdeklődésemet. Elolvastam, tetszett. Ez kb egy éve volt, most pedig benn a könyvtárban kezembe akadt Láng György Primaverája, ami Botticelli élete, tulajdonképpen. Neki estem. "Szemem láttára" született meg, cseperedett fel és halt meg Botticelli, találkozhattam általa számos más festővel, szobrásszal, "ezermesterrel", ott lehettem Lorenzo Medici palotáiban, kormányzása alatt, s Botticellivel együtt gyászoltam meg minden szerette elvesztését. S vele együtt ragadtam ecsetet, hogy megfessem ezt vagy azt a képet, hogy hallgassam a kritikákat. Átéreztem reménytelen szerelmét, hihetetlen s egész életén át tartó mélabúját, éltem én is, ha csak gondolatban is, Firenze utcáin. S megcsodáltam képeit. A regény egy percig sem nevezhető unalmasnak, annak ellenére sem, hogy elég sok műelemzés található benne. Ezeket a részeket kitűnően ellensúlyozzák a Firenzéről, az művész életéről s kortársakról szóló fejezetek. Az biztos hogy nemsokára dolgom lesz beszerezni antikváriumban a könyvet, hogy nekem is meglegyen, s méltó helyére állíthassam a könyvespolcomon.