elbeszélő

Végre eljutottam a könyvtárba.

A Vizet az elefántnak meghozta a kedvem az olvasáshoz, meg hát mondjuk úgy jut egy kis időm a könyvekre mostanában. Most pedig úgy adódott hogy betévedtem a könyvtárba. Kezembe is akadt rögtön három könyv, kettő a vaskosabbik fajtából, de azért a harmadik is csak kicsit van lemaradva mögöttük. Hát ennek aztán neki is estem. Élvezem újra. S kedvem támadt beköltözni a könyvtárba. Vajon erre még nem gondoltak? így lehetne tovább fejleszteni a könyvtárakat... ottalvós jegy. én biztosan vennék.

Ketten a szépkilátóban. Piknik, majd jóleső ejtőzés, feküdni a fűben és élvezni a nap melegét, a füvek és virágok illatát, na meg az apró csókokat. a sétát a balcsiparton. Kell ennél jobb szombat délután?

Délelőtt jutott nekem egy kis verőfényes-pereces-vattacukros-gyerekcsokor a Margit-szigeten, ahol megígértem, hogy holnap hajtogatok majd, s egy csöppség el sem engedte a kezem. Délután csak úgy repült az idő, mire észbe kaptam este lett. Egy barátnővel csacsogtunk, mint a régi szép időkben, olyan volt a napunk. Séta, fagyi helyett süti és capuccino, palacsinta, na meg sok-sok fénykép, nevetés és jókedv. Hogy hogy hiányzik mindez, arra a mai nap ébresztett rá... az élet változik, s akik egykor mindennap velem voltak, már nincsenek. De vajon lehet-e tenni ellene? Raboljam el Husit és költözzek össze az összes barátnőmmel? :)

A fényképek pedig sosem csalnak. Szép gimis emlékek, nagyszerű nyarak. Kirándulások, s útjelzőtába, amit striprúdnak használtunk.
 

Meztelenül fekszem a selyemtakaró alatt,
szeretném érezni, ahogy bőröd enyémhez tapad.
Simítani ujjammal hasad,
nyelvemmel érezni vallad.
Feneked dombjai a nagykifli gödrébe simulnak,
hátam hátaddal összeolvad.
Melyen beszivom hajad illatát,
s máris békés a világ.

Giga-mega nagy szál rózsa. Hatalmas fejjel. Ez várt rám és egy morcos arc. Igaza volt, elkéstem. Fél órát várt rám a metrónál, átfagyott és éhezett. Mégis megvárt, rózsával a kezében, igaz kicsit morcin, de majd azon leszek hogy kiengeszteljem, és annyi de annyi szeretetet adjak neki, amennyit csak tudok. Mert tiszta szívből...

Tavasz van. a naptár szerint. az idő még nem tavaszias, a fejem lefagyott ma. De a napocska már erőlködik, érezni lágyan melengető sugarait a háton. Eszméletlen jó, és ahogy mindent beragyog... :)

Érzed, hogy mozognod kell, hát megszületik benned az elhatározás.Egy kis baráti ösztökélésre igent mondasz egy hajnali aerobicórára. Kb egy óra múlva már úgy gondolod nem vagy százas, ám mégis pozitív csalódás fog érni.

Tapasztaltam, tudom. Ne kételkedj. A kérdéses hajnali fél 7-es alakformálóra egyedül a jó isten tudja hogyan jutottam el, ugyanis én nem emlékszem. Na de ott aztán nem volt mese, steppad, súlyzók, szőnyegek, jó zene és jó hangulat. Egy perc alatt felébredsz, nincs lacafaca. A pulzusod az egy órás aerobic alatt végig a megfelelő 120-170-es tartományban, ég a zsír. De te nem erre figyelsz, csak élvezed. Azért persze egy-két gyakorlatnál rájössz, hogy lenne hova erősíteni, az egyik kezed erősebb mint a másik, és egyéb hasonló problémák.

Aztán egyszer csak, már a zuhany alatt állsz, tiszta gőzfürdőben, nem látsz semmit. Az az egy óra csak úgy elrepült. Túlélted. Érzed, hogy megérte. Megérte felkelni hajnalban, mert most fitt vagy és üde, akár végigrohannád a várost, felemelnél egy kisbuszt... A munkába vezető úton vigyorogva haladsz, még reggeliért is beugrasz. Az jár az eszedben, hogy igen, én ma már csináltam valamit, nem alvással vesztegettem el az időm.

Aztán kb négy-öt óra múlva, mikor a pörgés és a lelkesedés alábbhagy, már kezded érezni, hogy előző napi félelmeid be fognak igazolódni. Vajon holnap meg tudsz mozdulni?-merül fel benned a kérdés és semmi másra nem vágysz, mint az ágyadra. De mégis megérte, mert mozogtál és a mozgás jó. De vajon meddig tart ki a lelkesedésed a hajnal fél 6-os kelés iránt? Még egy jó ideig, az biztos...

Jön-e? Érkezik. Tudom, de mikor? álljak-e neki készülődni? á még korai...

első:víz zubog a kádba, elmerülök. távolról hallom, szól a telefon. jön, jönne... csupa víz vagyok.

második: víz zubog a fazékban. jön. forr a tészta. szárítsak-e hajat vagy megszárad mire érkezik? pucol, aprít, kever. főz. vizet leönt.

harmadik: víz csobog, tovatűnik a lefolyóba. edények, lábosok tisztulnak.terítek.a hajam szárad.

negyedik: ágyazok. pakolok mindent ide-oda. csengetnek végre. lift zaját hallom. indulok elébe, hogy vele töltsem a maradék napom. víz csöpög hajáról arcomra...

Szerelem, boldogság, rózsaszín köd, pillangók a gyomorban, izgalom, szenvedély. Ez mind mind eszünkbe juthat Valentin napon. Ám kérdem én, máskor nem?

Úgy gondolom, ha az ember szerelmes, akkor azt minden nap érzi, minden nap átéli, minden egyes nap köszönetet mond érte valamilyen formában. Csókol, levelet ír, ölel, ápol, mosolyog. Minden egyes találkozást értékel, és érezteti a másikkal, hogy fontos az életében. Meglepetéssel készül, még akkor is, ha nincs semmilyen alkalom. Vacsorát főz, vagy virágot, csokit vesz. Lényeg, hogy örömet szerezzen párjának.

A Valentin nap is ilyen. De vajon szükséges-e? Persze, kedveskedünk egy verssel vagy képeslappal, esetleg virággal, de nem mondvacsinált ez? Nincs kényszerérzés? Ne azért kapjak valamit mert február 14-e van, hanem azért, mert szeretnek...

Ez a nap nagy profitot termel a virágárusoknak és az ajándékboltosoknak, ékszerüzleteknek. Nem csak egy ócska reklámfogás ez? A legtöbb ember nem gondolkozik el ezen, követi a többséget, ajándékot vesz, legyen az akár valami apróság, akár nagy dolog. Valószínűleg évek múltán már olyan ünnep lesz ez is mint az anyák napja, nem kérdőjelezi meg senki, elfogadjuk és kész.

A szerelem ünnepe. Én úgy gondolom egy szerelmes egyed számára minden nap ünnep... minden egyes együtt töltött perc maga a csoda. Vajon ezért a csodáért mondunk ilyenkor köszönetet vagy csak sodródunk az árral?